Szünet...

Sziasztok! Amint a címből is olvashattátok szüneteltetni fogom a blogot. Nagyon sajnálom, de nem jön az ihlet és nem tudom megírni. Úgy 2-3 hét késés léphet fel, de majd még folytatom. Remélem azért maradnak, majd olvasóim...

17. Fejezet - Döntsd már el! 1/2

Sziasztok! Nagyon sajnálom, hogy eddig nem hoztam új részt, de a másik bloggommal foglalkoztam. Remélem nem haragszotok! :( Ezt hosszabbra írtam meg, mivel sokáig nem hoztam. Néhány változtatást vezetek be a részekbe, szerintem majd érezhető lesz a változás.

Hétfő: Reggel: 7:00

Reggel megint arra az átkozott kürtszóra keltem fel. Párnámat fejemre húztam, hogy próbáljam csökkenteni a zajt – ami nem nagyon sikerült -. Mindenki ébredezni kezdett, így engem sem hagyhattak az ágyban, ha ők már felkeltek. Miután sikeresen kiráncigáltak az ágyból, elindultam a szekrényem felé, hogy kiválasszam az aznapi ruháimat. Ezek után a fürdő felé vettem az irányt. Letusoltam és rendbe szettem magam. Hajamat begöndörítettem és felfogtam cofba. Ezekkel sikeresen végeztem és a pizsimet is a helyére raktam. Szerencsémre Emma már készített kávét így nekem nem kellett megcsinálni. Leültem a csésze kávémmal az asztalhoz, ahol a többi táborlakó ült.

-Jó reggelt! – köszöntöttem az összes álmos arcú fiatalt.

-Reggelt! – köszönt vissza Harry, a  többiek csak intettek egyet vagy biccentettek felém. Mindenkit kikészít a tábor most már meglehet érezni, hogy itt vagyunk három és fél hete. Kávémat elszürcsölgettem és már álltam volna fel mikor megéreztem egy kezet a combomra simulni. Ashton szórakozott velem. Az asztal alatt szerencsére senki sem látta, de mindenki látta az egyre jobban piruló arcomat. Kezét feljebb tolta és már nem is tudott volna feljebb menni így ott pihentette tovább. Ráemeltem tekintetemet és mérges pillantásokat lövelltem felé. Vette a lapot csak nem érdekelte. Megszorította combom jelezve, hogy mégis mit akar. Sejtésem beigazolódott amikor befejezte reggelijét, a nyugi szoba felé húzott. Bezárta maga után az ajtót és meg sem várva a reagálásom, neki tolt a falnak finoman és elkezdte szívogatni és harapdálni a nyakam. Egybe fonódó halk nyögéseink betöltötték a szobát. A levegő felforrósodott. Átvettem az irányítást, ledöntöttem az ágyra és felé másztam. Hajam kibontottam és beletúrtam – pont úgy, mint a filmekben -, a Nirvana-ás pólóját szépen, lassan lehúztam róla. Puszikkal hintettem be felső testét, mire ő csak nyöszörgött alattam. Kigomboltam nadrágját és azt is csiga lassúsággal húztam le róla . Bokszerét még egy darabig rajta hagytam és azon keresztül kényeztettem. Mikor már ez a ruhadarab is lekerült róla…

Hétfő: Délelőtt: 11:00

Ash és az én közös „programunk” után – már felöltözve – kiléptünk a faházból. Ő vissza ment a villába beszélgetni Calum-mal és Mike-al. Én viszont a saját faházunkba indultam. A kilincset lehúzva, beléptem a helyiségbe, ahol – mint kiderült – nem voltam egyedül.

-Szia! – köszönt a régen oly szépen csengő hang ami most már inkább mondható dörmögésnek.

-Szia! – köszöntem vissza az elhalkuló hangomon a szöszi srácnak.

-Figyelj, lehet, hogy szakítottunk, de azért beszélgethetnék. Nem szeretném, hogy ez miatt a barátságunk is megromoljon. – kezdett bele monológjába Luke, aki már a „szétválásunk” óta nem szól hozzám. – Megértem, hogy szereted Ashton-t, de azért nem kellett volna megcsalnod vele, aztán pedig nem szólni hozzám. Legalább próbáltad volna megmagyarázni vagy mit tudom én, de azt csinálod, hogy inkább mutogatod, hogy milyen jó neked, mert szeretsz valakit és ő is szeret téged. – már-már kiabált.

-Most az a bajod, hogy szeretek valakit? Vagy az, hogy éppenséggel nem téged? – förmedtem rá.

-Tudod mit – ordított majd kis habozással rá folytatta – igen, az a bajom, hogy nem engem! – nagyon is meghökkentett az amit mondott. Szóval még mindig szeret. – Mondj már valamit! – könyörgött.

-Azt akarod, hogy mondjak valamit? Akkor mondok. Undorodom tőled! Undorodom attól, hogy mielőtt kidobtál volna képes voltál megfektetni! – üvöltöttem le a fejét. Majd egy nagyon halk hanggal megszólaltam. – De még mindig szeretlek. Megpróbáltam ezt az érzést elfelejteni irántad, de nem ment. – Luke arcvonásai teljesen megváltoztak és fájdalom ült ki rá. Hatalmas fájdalom ami nem tudom mitől volt. Pár lépéssel közelebb jött így fejemet hátra kellett döntenem, hogy szemébe tudjak nézni. Kezét arcomra simította, így fogva közre azt. Könnyek gyűltek szemébe amik  utat törtek maguknak, folytak az arcán. Homlokomra puszit nyomott majd a sajátját neki döntötte az enyémnek. Úgy mint az első nap a táborban, amikor először megcsókolt. Édes ajkai hoztak vissza a valóságba. Ajkaimat szétnyitottam, így utat adva nyelvének, ami az enyémet masszírozta. Heves csók csatát vívtunk, amit csak a levegőhiány miatt fejeztünk be. Homloka még mindig az enyémen pihent, így fürkészte szemeimet. Amikben csalódottság tükröződött vissza.

-Sajnálom, ezt nem szabadott volna. – jelentett ki a számomra egy világrengető mondatát.

-Ezt meg, hogy érted? – kérdeztem vissza, mert azt hittem, hogy talán rosszul értelmeztem.

-Egy eszméletlen nagy r*banc vagy! Engem is és még Ashtont is megcsalod. – bennem elpattant valami vagy inkább összetört. Tenyerem egy hatalmas csattanással ért az arcához, ami miatt feje ugyan abba az irányba fordult. Sírva – vagy inkább zokogva – futottam ki a szobából. Az ajtót becsapva magam után, rohantam a kis ösvényhez ami az én kis titkos rejtekhelyemre visz. A tó mellett állt egy nagy szikla amiről csordogált egy patak bele a tóba. Ott volt egy nagyobb kitüremkedés és azt vettem célba. Miután sikeresen felértem oda, leültem és tovább folytattam a sírdogálást. Úgy két órát ülhettem ott amikor elkezdett hűvösebb lenni és beborult az ég. Elindultam lefelé a szikláról, hogy még a vihar előtt vissza érjek a táborba. Egy kis „szikladarabra” vagy micsodára akartam rálépni mikor a lábam megcsúszott és leestem. 3 métert zuhantam az éles kőtörmelékre. Nem tudtam felkelni, mert eltört a bordám és valószínűleg a lábam és a kezem is, így ott maradtam, hatalmas kínok közepette.

Nem rész

Sziasztok! Csak gondoltam megírom, hogy egy új blogon dolgozok szóval azért nem voltak részek. Nagyon sajnálom! Egy darabig még nem lesznek, de hamarosan hozom őket.
A másik blogom: Through the dark
Olvassátok egészséggel! :D

16. Fejezet - Ez az én szülinapi ajándékom (+18)

Sziasztok! Tudom régen hoztam részt és sajnálom de most itt van. Olvassátok egészséggel! :D Még valami tudom, hogy 7.-én volt Ashton szülinapja de Boldog szülinapot neki! :3

Vasárnap: Délelőtt: 9:00

Már 3 napja, hogy szakítottunk Luke-al. Ashton-nal viszont egyre jobban összemelegedtünk. Én szerettem volna meglepni a szülinapja alkalmából, ezért megkértem a többieket, hogy segítsenek feldíszíteni a nappalit. Míg mi díszítettünk ő éppen zuhanyozott, elég sokáig szokott tusolni ezért épp idejében végeztünk. Jött ki a fürdőből, mi meg előugrottunk.

-Boldog szülinapot!!! – kiálltotta mindenki egyszerre. Ő szóhoz sem jutott örömében, csak vigyorgott mint a tejbe tök.

-De arik vagytok! – mondta levakarhatatlan vigyorral az arcán.

Mindenki át adta – a talált tárgyakból összetákolt, jelképes – ajándékát. Ash teljesen oda-vissza volt. A lányokkal már kora reggel, 4:00-kor elkészítettük a tortát, amit az imént ettünk meg.

-Ashton! – kiabáltam át az egész villán, majd amikor oda értem hozzá, közel hajoltam – Nekem van még egy ajándékom, de azt  este, amikor mindenki alszik, csak akkor kaphatod meg. – teljesen izgatott lett, mert nem esett le neki, hogy mit is szeretnék.

-Tudom, hogy mi az.

-Na és mi?

-Egy – mondta nagy habozással rá – unikornis. – mondta teljes komolysággal az arcán mire én csak nevetni tudtam.

-Igen az, most oda a meglepetés.

Vasárnap: Este: 23:00

Már mindenki aludt mivel kimerítette őket ez a nap csak Ashton és én voltunk még ébren.

-Gyere menjük be a nyugiba! – utasítottam Ash-t aki azonnal ugrott a parancsomra. Beértünk a szobába bezártam magam mögött az ajtót mire ő csak értetlenül figyelt.

-Mi lenne az ajándékom, hogy csak este lehet átadni? Válaszul szenvedélyesen megcsókoltam mire ő felkapott, végig fektetett az ágyon majd fölém mászott. Megszabadultunk a zavaró anyagoktól míg csak fehérnemű volt rajtunk. Ahogy ezt végre hajtottuk fordítottam helyzetünkön én voltam felül, elkezdtem csókolni felsőtestét egyre lejjebb haladva. Ekkor ő fordított majd a melltartóm gombjaival bíbelődött, mikor sikerült ettől is megszabadulni végig nézett rajtam.

-Gyönyörű vagy! – mondta mire én teljesen belepirultam.

Levettük az utolsó ruhadarabokat melyek szintén a földön landoltak. Bepozicionálta magát majd belém hatolt. Óvatosan mozogni kezdett, lehúztam magamhoz egy csók erejéig. Ő a fejét a vállamon pihentette. Egyre gyorsabb tempóra váltott mire egyre hangosabb nyögések járták át a szobát.

-Ash… én…mindjárt - mondtam szaggatottan.

-Én is… - mondta majd egy férfias nyögés hagyta el a száját.

Még párat mozgott bennem mire mindketten elmentünk. Mikor a légzésünk helyre állt kicsúszott belőlem és mellém feküdt. Felém fordult, megcsókolt.

-Szeretlek Sage!

-Én is szeretlek!

Visszamentünk a faházba és lefeküdtünk aludni.

Remélem tetszett! Nemsokára kövi rész. :D

15. Fejezet - Vége

Csütörtök: Délután: 15:30

A tegnapi balesetem óta a lábam sokkal jobban van, már nem is fáj. Ennyit a lábamról most beszéljünk Ashton-ról. Ő tökéletes és miket beszélek hisz van barátom, istenem!!! Miért csinálom ezt? ÁÁÁ  Utálom magam! Miért vagyok bezárva 12 dögös fiúval??? Miért???

-Sage beszélnünk kell! – mondta Luke majd elindult a nyugi szoba felé. Követtem őt szomorúan, mert tudtam, hogy mi fog következni. Ő bement, én megálltam a küszöbnél. Nagy levegőt vettem és bementem én is, leültem az ágyra közvetlen Luke mellé.

-Nem tudlak viszonzatlanul szeretni! – tekintetét a földre szegezte.

-Ezt meg, hogy érted?

-Mostanság teljesen elhidegültünk egymástól. Kb. 1 hete nem csókoltál meg és nem keresed a társaságomat. De mindenkivel olyan jól elvagy csak velem nem, csakis velem! Hadlyuk abba ezt a színjátékot!

-Milyen színjátékot? Miről beszélsz?

-Arról beszélek, hogy látom rajtad, hogy te mást szeretsz!

-Kit? Mond meg nekem, hogy kit?

-Ashton-t!

Elegem lett!!! Megfogtam Luke nyakát és magamhoz húztam, az ajkaimat az övére tapasztottam. Abba hagytam, szélsebesen bezártam az ajtót és újra megcsókoltam, lelöktem az ágyra és fölé másztam. Levettem a pólóját, a gatyáját majd én is vetkőzni kezdtem. Megfordult a kocka ő kerekedett felülre levette a melltartóm, a bugyimat sexy-n lehúzta majd újra feljött hozzám és megcsókolt.  Végre mind a ketten jól elvoltunk egymással.  Mikor végeztünk (2 óra után) lefeküdtünk egymás mellé és egymást néztük. Én elmerültem a gyönyörű kék szemeiben. Megakartam halni olyan aranyosan nézett ezek után.

-Szóval Ashton-t szeretem?

--Nem tudom. Talán?

-Ezek után még mindig azt hiszed, hogy mást szeretek?

-Igen, mert mindenki rád mozdul, mert gyönyörű vagy és félek tőle, hogy egy helyesebb vagy jófejebb srác elvesz tőlem ami valószínű, mert én nem vagyok a legjobb tudom és… - nem hagytam, hogy befejezze csak megcsókoltam.

-Nekem nem kell senki más csak te. Nem érdekel, hogy van vagy nincs helyesebb vagy jófejebb srác, ők engem nem érdekelnek.

-Tegnap miért csókoltad meg Ashton-t? – váltott témát.

Ledermedtem. Nem láthatta. Hogyan? Ez nem lehetséges. Követett? Nem tudtam mit válaszolni. Féltem. Minden féle kérdés kavargott a fejemben. Miért feküdt le velem, ha tudta. Nem értettem az egészet.

Ő felöltözött leült az ágy szélére és az ajtót bámulta. Én is felöltöztem, ránéztem majd elindultam az ajtó felé.

-Várj! – mondta Luke.

-Miért?

-Mert ezt meg kell beszélnünk.

-Akkor beszéljük meg.

Leültem mellé az ágyra, a térdemre rakta a kézét majd újra belekezdett.

-Ahogy már mondtam, nem tudlak viszonzatlanul szeretni.

-Vége? – mondtam remegő hangon, a sírást visszatartottam.

-Vége.

Lehajtottam a fejem majd elkezdtem könnyezni.

-Ne sírj! Könyörgöm! – erre felemeltem a fejem letöröltem a könnyeimet majd felálltam.

-Nem sírok! – kimentem a szobából és megcéloztam konyhát, hogy töltsek valami innivalót. A konyhába bejött Ashton és elkezdett kérdezősködni.

-Na mi volt?

-Luke tudja.

-Mégis mit?

-Azt, hogy tegnap csókolóztunk.

-Tessék?

-Honnan?

-Nem tudom!

-És mi van veletek?

-Vége van.

-Szakítotatok?

-Igen.

-Sajnálom, na jó igazából nem, mert így nem kell titkolnom, hogy szeretlek!

-Eddig se nagyon titkoltad.

-Igaz. – nevette el magát. Imádom a nevetését és a mosolyát.

Megölelt majd vissza ment a faházába. Én még ott álltam és gondolkodtam. Gondolkodtam azon, hogy mi lesz ha kimegyünk a villából. Vagy ha vége lesz a Nagy Duett-nek. Már elég későre járhatott ezért én is bementem a faházba. Észrevettem, hogy Luke és Ashton helyet cseréltek ez egy kicsit rosszul esett de megértettem, hogy ez mind a hármunknak jobb lesz.

Remélem tetszett! :D 1 megjegyzés után jön a kövi részt. <3

14. Fejezet - My hero

Hello! Bevallom nem tudtam tovább várni, hogy meglegyen az 1 megjegyzés ezért hoztam az új részt. Nem beszélek tovább itt van. Olvassátok! :D

Szerda: Reggel: 3:00

Nem aludtam semmit az éjszaka mivel Ashton járt a fejemben, a pénteki beszélgetés, az, hogy a szemembe mondta, hogy szeret és a tegnapi hőstette. Pillangók szálltak a hasamban amikor rá gondoltam. Felültem az ágyamra és őt néztem csak figyeltem ahogy alszik.

Szerda: Reggel: 7:00

Még mindig nem aludtam, egész éjszaka fent voltam.

-Jó reggelt! – nyitotta ki a szemét Ash.

-Jó reggelt! – fogadtam széles vigyorral az arcomon.

-Mi történt veled? Tegnap óta csak mosolyogsz.

-Semmi, semmi, nem érdekes. – hajtottam le a fejem majd az ajkamba haraptam.

-Ez mi volt?

-Mégis mire gondolsz?

-Miért haraptál bele az ajkadba? – szóval észrevette.

Elég kínos volt, mert Harry neki is mesélte a „ hogyha számat harapdálom akkor  bejön nekem valaki „ szöveget. Várjunk csak de nekem van barátom nekem ezt nem lehetne. Nem haraphattam volna bele. –Ez hülyeség nem is csinálom ezt, ha bejön valaki. – nyugtatgattam magam.

-Nem haraptam bele!

-De én láttam! – mondta visítva  amire a többiek is felébredtek.

-Reggelt mindenkinek! – mondta Mike majd bebújt a takarója alá.

-Jó reggelt! – szólalt meg Calum majd ki ment a faházból. Ashton követte.

-Jó reggelt szívem! – mondta Luke.

-Jó reggelt!

Mindenki ki ment a házból csak Ashton maradt és én. Nekidőltem a falnak pont úgy, hogy tökéletes kilátás nyíljon Ash-re. Ő csak bámult előre az ajtót nézegetve. Folyton csak vigyorogtam, nem tudtam miért de nem tudtam abba hagyni.

-Miért mosolyogsz? – nézett felém egy féloldalas mosolyt villantva.

-Csak úgy.

-Akkor is láttam!

-Nem haraptam bele! – szóltam idegesen vissza.

-Nem kell leharapni a fejem cica! – elindult felém, leült mellém és csak bámult.

-Hogy mit mondtál?

-Azt, hogy nem kell le harapni a fejem CICA! – hangsúlyozta a végét.

Ajka közeledett felém és nem állt meg. Ajkaink össze értek, egyre hevesebben csókolt. A csóknak én vetettem véget mikor el fordítottam a fejem.

-Ezt nem szabadott volna.

-Sajnálom . – mondta lehangoltan.

Kiment a házból és elment letusolni. Én elmentem reggelizni. Mindenki már az étkező asztalnál ült és reggelizet. Közben a bemondó közölte, hogy ma sport nap van és lesz egy nagy foci meccs. Ennek én nagyon örültem mivel én tudok focizni.

Szerda: Délután: 14:00

Megkezdődött a csapatválasztás . Én voltam az egyik csapat kapitány, Emma volt a másik. A választásom Zayn-re, Carlos-ra, Ashton-ra, Louis-ra, Harry-re és James-re esett, Luke-ot már elhapolta Emma ezért nem került be a csapatomba.

A meccs elkezdődött, mindenki nagyon jól érezte magát. Mi vezetünk 3:2-re, amikor készültem berúgni a 4. gólt Charlize a labdát próbálta megszerezni de egy kicsit rosszul sült el a csel. RECCS, halottam majd a földön találtam magam. Mindenki futott megnézni, hogy mégis mi történt. Még mindig a hasamon feküdtem majd megfordultam, az eget bámulva vettem hatalmas levegőket. Nem akartam sírni, nagyon nem.

-ÁÁÁ a p*csába! Nagyon fáj! – mondtam össze szorított fogakkal.

-Sage! – halottam a hangját Ashton-nak. – Jól vagy?

-Nem igazán. – Charlize is a földön feküdt. – Charlize te jól vagy?

-Igen csak fáj a kezem. – tudtam, hogy ő arra esett, sajnáltam szegényt.

-Neked eltörött a lábad? – kérdezte értetlenkedve Harry.

-Igen Harry képzeld eltört! – kiabáltam rá.

Egyszer csak éreztem, hogy elemelkedek a talajtól. Ashton felvett a karjaiba és elkezdett a villa felé menni.

-Hova viszel? – kérdeztem miközben a karjaimat a nyaka köré tekertem.

-A tábornak van orvosa szóval oda viszlek.

A fejemet a vállára hajtottam. Érezni akartam az illatát és ahogy gondoltam… csodás. Elmosolyodtam amit ő is észre vett.

-Ahoz képest, hogy eltört a lábad eléggé jó kedved van.

-Csak, mert veled vagyok. – meglepődtem, hogy ki mondtam nem akartam csak kicsúszott.

-Ohh milyen kis aranyos valaki. Amúgy a csókra vissza térve… - nem hagytam, hogy végig mondja csak cselekedtem. Kezeimmel közelebb húztam magamhoz majd szépen lassan megcsókoltam. Mikor ajkunk szétvált egymást néztük majd Ash újra megindult a villa orvosa felé.

-Sajnálom! – mondtam elszomorodva.

-Mégis mit sajnálsz?

-Azt, hogy letámatalak.

-Semmi gond cica. – már megint ez a „cica” olyan aranyos, hogy becézget.

Már meg is érkeztünk az orvoshoz. Helyre rakta a lábam (én persze ordítottam, mint egy őrült). Szerencsémre nem kellett meg műteni a lábam és gipsz sem kellett. Ashton egész végig ott maradt mellettem. Mikor végeztünk az orvosnál vissza indultunk a pályához. A pályához érve én leültem a kispadra, Ash vissza állt focizni. A csapatom még mindig vezetett de most már 6:3-re. A meccs végén mi győztünk 7:6-ra, szépen felhozták magukat. A nap végére mindenki fáradt volt így hamar lefeküdtünk aludni. 

Tehát ennyi lett volna a 14. Fejezet remélem tetszett! <3 Nemsokára kövi!!! :D

Figyelem!

Sziasztok!
Az előző Fejezetben 1 megjegyzést kértem. Nem kaptam meg. :( Könyörgöm, hogy írjatok megjegyzéseket jöhet minden. ;) Így tudom, hogy olvassátok a blogomat és hogy érdemes e tovább írni. 
Köszönöm, hogy elolvastad! :D