Szerda: Reggel: 3:00
Nem aludtam semmit az éjszaka mivel Ashton járt a fejemben, a
pénteki beszélgetés, az, hogy a szemembe mondta, hogy szeret és a tegnapi
hőstette. Pillangók szálltak a hasamban amikor rá gondoltam. Felültem az
ágyamra és őt néztem csak figyeltem ahogy alszik.
Szerda: Reggel: 7:00
Még mindig nem aludtam, egész éjszaka fent voltam.
-Jó reggelt! – nyitotta ki a szemét Ash.
-Jó reggelt! – fogadtam széles vigyorral az arcomon.
-Mi történt veled? Tegnap óta csak mosolyogsz.
-Semmi, semmi, nem érdekes. – hajtottam le a fejem majd az
ajkamba haraptam.
-Ez mi volt?
-Mégis mire gondolsz?
-Miért haraptál bele az ajkadba? – szóval észrevette.
Elég kínos volt, mert Harry neki is mesélte a „ hogyha számat harapdálom akkor bejön nekem valaki „ szöveget. Várjunk csak
de nekem van barátom nekem ezt nem lehetne. Nem haraphattam volna bele. –Ez
hülyeség nem is csinálom ezt, ha bejön valaki. – nyugtatgattam magam.
-Nem haraptam bele!
-De én láttam! – mondta visítva amire a többiek is felébredtek.
-Reggelt mindenkinek! – mondta Mike majd bebújt a takarója alá.
-Jó reggelt! – szólalt meg Calum majd ki ment a faházból. Ashton követte.
-Jó reggelt szívem! – mondta Luke.
-Jó reggelt!
Mindenki ki ment a házból csak Ashton maradt és én.
Nekidőltem a falnak pont úgy, hogy tökéletes kilátás nyíljon Ash-re. Ő csak bámult előre az
ajtót nézegetve. Folyton csak vigyorogtam, nem tudtam miért de nem tudtam
abba hagyni.
-Miért mosolyogsz? – nézett felém egy féloldalas mosolyt
villantva.
-Csak úgy.
-Akkor is láttam!
-Nem haraptam bele! – szóltam idegesen vissza.
-Nem kell leharapni a fejem cica! – elindult felém, leült
mellém és csak bámult.
-Hogy mit mondtál?
-Azt, hogy nem kell le harapni a fejem CICA! – hangsúlyozta a
végét.
Ajka közeledett felém és nem állt meg. Ajkaink össze értek,
egyre hevesebben csókolt. A csóknak én vetettem véget mikor el fordítottam a
fejem.
-Ezt nem szabadott volna.
-Sajnálom . – mondta lehangoltan.
Kiment a házból és elment letusolni. Én elmentem
reggelizni. Mindenki már az étkező asztalnál ült és reggelizet. Közben a
bemondó közölte, hogy ma sport nap van és lesz egy nagy foci meccs. Ennek én
nagyon örültem mivel én tudok focizni.
Szerda: Délután: 14:00
Megkezdődött a csapatválasztás . Én voltam az egyik csapat
kapitány, Emma volt a másik. A választásom Zayn-re, Carlos-ra, Ashton-ra, Louis-ra, Harry-re és James-re esett, Luke-ot már elhapolta Emma ezért nem került
be a csapatomba.
A meccs elkezdődött, mindenki nagyon jól érezte
magát. Mi vezetünk 3:2-re, amikor készültem berúgni a 4. gólt Charlize a labdát
próbálta megszerezni de egy kicsit rosszul sült el a csel. RECCS,
halottam majd a földön találtam magam. Mindenki futott megnézni, hogy mégis mi
történt. Még mindig a hasamon feküdtem majd megfordultam, az eget bámulva
vettem hatalmas levegőket. Nem akartam sírni, nagyon nem.
-ÁÁÁ a p*csába! Nagyon fáj! – mondtam össze szorított fogakkal.
-Sage! – halottam a hangját Ashton-nak. – Jól vagy?
-Nem igazán. – Charlize is a földön feküdt. – Charlize te jól vagy?
-Igen csak fáj a kezem. – tudtam, hogy ő arra esett, sajnáltam
szegényt.
-Neked eltörött a lábad? – kérdezte értetlenkedve Harry.
-Igen Harry képzeld eltört! – kiabáltam rá.
Egyszer csak éreztem, hogy elemelkedek a talajtól. Ashton felvett a
karjaiba és elkezdett a villa felé menni.
-Hova viszel? – kérdeztem miközben a karjaimat a nyaka köré
tekertem.
-A tábornak van orvosa szóval oda viszlek.
A fejemet a vállára hajtottam. Érezni akartam az illatát és
ahogy gondoltam… csodás. Elmosolyodtam amit ő is észre vett.
-Ahoz képest, hogy eltört a lábad eléggé jó kedved van.
-Csak, mert veled vagyok. – meglepődtem, hogy ki mondtam nem
akartam csak kicsúszott.
-Ohh milyen kis aranyos valaki. Amúgy a csókra vissza térve… -
nem hagytam, hogy végig mondja csak cselekedtem. Kezeimmel közelebb húztam
magamhoz majd szépen lassan megcsókoltam. Mikor ajkunk szétvált egymást néztük majd Ash újra
megindult a villa orvosa felé.
-Sajnálom! – mondtam elszomorodva.
-Mégis mit sajnálsz?
-Azt, hogy letámatalak.
-Semmi gond cica. – már megint ez a „cica” olyan aranyos, hogy
becézget.
Már meg is érkeztünk az orvoshoz. Helyre rakta a lábam (én
persze ordítottam, mint egy őrült). Szerencsémre nem kellett meg műteni a lábam
és gipsz sem kellett. Ashton egész végig ott maradt mellettem. Mikor végeztünk az
orvosnál vissza indultunk a pályához. A pályához érve én leültem a kispadra, Ash vissza
állt focizni. A csapatom még mindig vezetett de most már 6:3-re. A meccs végén
mi győztünk 7:6-ra, szépen felhozták magukat. A nap végére mindenki fáradt volt
így hamar lefeküdtünk aludni.
Tehát ennyi lett volna a 14. Fejezet remélem tetszett!
<3 Nemsokára kövi!!! :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése