Szerda: Reggel 7:00
A korai kelés sosem volt a kedvencem, de legalább Luke mellett
kelhettem fel.
-Jó reggelt! – én kimentem a házból és indultam a konyha felé,
gondoltam készítek nekik reggelit.
Rántottát csináltam. Legalábbis csináltam volna, mielőtt
valaki hátulról át nem ölelt és nem kezdte csókolgatni a nyakam. Megkell hagyni
jó volt.
-Nekem is csinálsz rántottát? – kérdezte Luke kutya
szemekkel.
-Igen neked is terveztem csinálni de így oda fog égni. –
haraptam bele az ajkamba. Luke megfordított majd szenvedélyesen megcsókolt.
-Nem érdekel, szeretem az égett rántottát. – mondta majd
megakadt a szeme az ablak túlsó oldalán kukucskáló Harry-n.
A kaját lehúztam a tűzről majd oda rohantam Harry-hez.
-Harry én nagyon sajnálom! – Harry könnyes szemmel az egyik nyugi
szobába vonult.
Természetesen én követtem és nem sokkal később én is
beviharzottam a szobába leültem mellé és újra és újra bocsánatot kértem.
-Miért Sage? Legalább mondtad volna el! – ordított rám. Már én is
majdnem sírtam. – Tudod mit érzek irántad de mint a legjobb barátodnak
elmondhattad volna! Fáj, fáj ha mással látlak de nekem többet jelent az, ha boldog
vagy. Szeretlek! – itt törött el a mécses és sírva fakadtam.
Nehéz így látni valakit akit szeretsz . Főleg úgy, hogy a
legjobb barátomról volt szó.
-Harry én is szeretlek de nem tudlak úgy szeretni, mint ahogy te
szeretsz engem! Nem tudod, hogy hányszor sírtam át egy éjszakát azért, mert
visszakellett utasítanom téged. Nem tudok úgy érezni! Nagyon sajnálom! – ő is
elhullatott egy könnycseppet.
Egyszer csak azt vettem észre, hogy megcsókolt. Nem tudtam
elhajolni de valahogy nem is akartam. Végül ő vetett véget a csókunknak.
-Sajnálom én csak elgyengültem… - mondta majd felállt letörölte azt
az egy könnycseppet és elindult az ajtó felé.
-Akkor most nagyon haragszol?
-Nem egyáltalán nem. – elmosolyodott majd ki ment az ajtón.
Ezek után én is felkeltem és vissza mentem rántottát
csinálni. Luke addig elment keltegetni a többieket. Luke jött
vissza a konyhába én meg akkor döbbentem rá, hogy megcsaltam. Szerencsémre
megtudtuk beszélni és ő tudta, hogy nekem ez nem jelentett semmit ezért nem
foglalkoztunk többet vele. Reggeli közben elmondtuk a többieknek, hogy együtt
vagyunk. Mindenki gratulált majd tovább folytattuk a reggelit.
Ennyi lett volna a 6. Fejezet remélem tetszett! :D
Nemsokára kövi rész.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése