13. Fejezet - Végre béke... vagy mégse?

Kedd: Délután: 14:00

A villában mindenki szerencséjére béke van.  Ez a nap is csodásan indult.

-Tudnánk beszélni Sage? – hallottam egy mélyen dörmögő hangot mögülem.

-Persze Harry! – mondtam felé fordulva majd agy halvány mosollyal elindultam a nyugi szoba felé. – Miről szeretnél beszélni?

Nekitolt a falnak és elkezdett az ajka közeledni az enyémhez rohamos iramban.

-Mit csinálsz? –  kérdeztem majd eltoltam magamtól kikerekedett szemekkel.

-Csak… játszadozom… - mondta majd ajka megint közeledett.

-Azt hittem, hogy ezt megbeszéltük! – emeltem fel a hangom.

-Én meg azt hittem, hogy szeretsz! – ő is már-már kiabált majd erősen megszorította a csuklóm.

-Ez fáj Harry! Engedj el! – egy könnycseppet elhullatva a szemébe néztem.

-Nekem is fájt!

-Engedj már el! – mondtam teljesen könnyes szemekkel.

-Miért mi lesz ha nem engedlek el? Felpofozol? Rám küldöd a barátodat?

-Harry, rád sem ismerek! – ilyenkor eltörött a mécses, sírni kezdtem, zokogni.

Harry ilyenkor  elengedte a csuklómat és már ő is  könnyezet. Hátat fordított oda lépet a falhoz és beült a sarokba, tenyerébe hajtotta a fejét és sírt. Láttam rajta, hogy megviselte az amit velem tett. Oda ültem mellé és átöleltem, olyan szorosan oda húztam magamhoz amennyire csak lehetett.

-Sajnálom, annyira sajnálom! – mondta majd újra tenyerébe hajtotta a fejét.

-Semmi baj. – a csuklóra néztem.

-Nagyon fáj?

-Nem kellemes.

-Megígérem, hogy soha többet nem csinálok ilyet! Soha többet!

-Oké ! De magyarázd meg, hogy még is miért?

-Elborult az agyam!

-Akkor is! Még is mit hittél, hogy akkor beléd szeretek, ha szorítod csuklómat és erőszakkal megcsókolsz?

-Ezt találtam végső megoldásnak! – kiabált velem majd tekintetével a padlót fürkészte.

-Ez nem megoldás! – kiabáltam vissza, megtudtam volna ölni a szememmel.

-Sajnálom! – nézett rám a tekintetemet keresve.

-Akkor most mi lesz?

-Nem tudom, remélem ez után barátok maradhatunk.

-Jó… legyünk barátok. – mondtam nagy megkönnyebbüléssel.

-Én még egyszer sajnálom! – fürkészte megint a padlót.

-Semmi gond! – mondtam majd kimentem a szobából.

Harry még ott maradt egy darabig. Úton a konyha felé összeütköztem Ashton-al és Luke-al. Próbáltam elkerülni a szemkontaktus. A kezeimet a hátam mögé fontam nehogy meglássák a szorítás nyomát de késő volt. 

-Mi történt a csuklóddal? – kérdezte aggodalmaskodva Ashton.

-Semmi csak… beütöttem.

-Mind a kettőt?

-Különös, igaz?

-Sage ezt nem vesszük be! Mi történt?

Ilyenkor Harry kilépett a nyugi szoba ajtaján és felmért minket.

-Nem történt semmi!

-Talán Harry tudja mi történt a csuklóddal! – mondta Ash egy kicsit mérgesen majd elindult Harry felé, szélsebesen.

-Hadjad Harry-t nem volt semmi!

-Harry te talán tudod, hogy mi történt?

-Igen tudom mi történt! Életem legnagyobb baklövése! – ordította.

Ashton-t még soha nem láttam így, megvédett. Egyszer csak egy hatalmas csattanásra lettem figyelmes. Ash megfogta Hazz pólóját és neki szorította a falhoz.

-Mit csináltál? – ő is felemelte a hangját.

-Bántottam. – lesütötte a szemét.

Minden szempár rá szegeződött. Luke itt nagyon felhúzta magát és ő is elindult a falhoz szorított Hazza felé. Én tétlenül álltam és figyeltem az eseményeket. Egyszerűen le dermedtem. Szemeimmel csak a földet néztem de felkaptam a fejem amikor meghallottam Harry hangját.

-ÁÁÁ

Megütötte Ashton. Ilyenkor odafutottam és próbáltam közéjük állni de nem sikerült, tovább folytatták. Nem érdekelt semmi újra közéjük álltam és most szét is választottam őket.

-Megígérem neked, hogy ha még egyszer kezet emelsz Sage-re nem fogom abba hagyni az első öklös után! – megfordult, rámnézett majd bement a faházba pihenni.

Harry orra vérzett, nem is kicsit. Luke még mindig ott állt, tele volt dühvel de nem adta ki magából egyszerűen csak lenézően bámulta Harry-t miközben én hoztam neki egy papírzsepit. Nem értettem az egészet a táborban mindenki kifordult önmagából. Harry agresszív lett, Ashton hős szerelmes, Luke egy méregzsák én pedig egy folyton síró liba. Na de ez most lényegtelen. Elindultam a faházunkhoz, az ajtóhoz érve mély levegőt vettem majd benyitottam. Ash ott feküdt az ágyában a takarót magára húzva. Oda feküdtem mellé, én is bebújtam a takarója alá.

-Köszönöm! – mondtam majd egy halvány mosollyal koronáztam.

-Még is mit? Azt, hogy megütöttem a legjobb haverod? – elnevette magát.

-Azt is! – kuncogtam – Inkább azt, hogy megvédtél!

-Ugyan nincs mit! Végül is ez a feladata SMASH-nek! – mondta ezt halál komolysággal az arcán de nem bírta ki, hogy ne röhögje el magát

Nagyon jól elvoltunk a takaró alatt (ne gondoljatok rosszra). Beszélgettünk és beszélgettünk órákon keresztül. Teljesen elterelte a figyelmemet erről az egész Harry-s ügyről. Végül ki jöttünk a takaró alól, elmentünk lezuhanyozni, átöltözni. Mindenki elvonult a saját faházába és elaludtak csak megint én nem .

Folytatása következik. Remélem tetszett! :D  1 megjegyzés után lesz kövi rész. :3