16. Fejezet - Ez az én szülinapi ajándékom (+18)

Sziasztok! Tudom régen hoztam részt és sajnálom de most itt van. Olvassátok egészséggel! :D Még valami tudom, hogy 7.-én volt Ashton szülinapja de Boldog szülinapot neki! :3

Vasárnap: Délelőtt: 9:00

Már 3 napja, hogy szakítottunk Luke-al. Ashton-nal viszont egyre jobban összemelegedtünk. Én szerettem volna meglepni a szülinapja alkalmából, ezért megkértem a többieket, hogy segítsenek feldíszíteni a nappalit. Míg mi díszítettünk ő éppen zuhanyozott, elég sokáig szokott tusolni ezért épp idejében végeztünk. Jött ki a fürdőből, mi meg előugrottunk.

-Boldog szülinapot!!! – kiálltotta mindenki egyszerre. Ő szóhoz sem jutott örömében, csak vigyorgott mint a tejbe tök.

-De arik vagytok! – mondta levakarhatatlan vigyorral az arcán.

Mindenki át adta – a talált tárgyakból összetákolt, jelképes – ajándékát. Ash teljesen oda-vissza volt. A lányokkal már kora reggel, 4:00-kor elkészítettük a tortát, amit az imént ettünk meg.

-Ashton! – kiabáltam át az egész villán, majd amikor oda értem hozzá, közel hajoltam – Nekem van még egy ajándékom, de azt  este, amikor mindenki alszik, csak akkor kaphatod meg. – teljesen izgatott lett, mert nem esett le neki, hogy mit is szeretnék.

-Tudom, hogy mi az.

-Na és mi?

-Egy – mondta nagy habozással rá – unikornis. – mondta teljes komolysággal az arcán mire én csak nevetni tudtam.

-Igen az, most oda a meglepetés.

Vasárnap: Este: 23:00

Már mindenki aludt mivel kimerítette őket ez a nap csak Ashton és én voltunk még ébren.

-Gyere menjük be a nyugiba! – utasítottam Ash-t aki azonnal ugrott a parancsomra. Beértünk a szobába bezártam magam mögött az ajtót mire ő csak értetlenül figyelt.

-Mi lenne az ajándékom, hogy csak este lehet átadni? Válaszul szenvedélyesen megcsókoltam mire ő felkapott, végig fektetett az ágyon majd fölém mászott. Megszabadultunk a zavaró anyagoktól míg csak fehérnemű volt rajtunk. Ahogy ezt végre hajtottuk fordítottam helyzetünkön én voltam felül, elkezdtem csókolni felsőtestét egyre lejjebb haladva. Ekkor ő fordított majd a melltartóm gombjaival bíbelődött, mikor sikerült ettől is megszabadulni végig nézett rajtam.

-Gyönyörű vagy! – mondta mire én teljesen belepirultam.

Levettük az utolsó ruhadarabokat melyek szintén a földön landoltak. Bepozicionálta magát majd belém hatolt. Óvatosan mozogni kezdett, lehúztam magamhoz egy csók erejéig. Ő a fejét a vállamon pihentette. Egyre gyorsabb tempóra váltott mire egyre hangosabb nyögések járták át a szobát.

-Ash… én…mindjárt - mondtam szaggatottan.

-Én is… - mondta majd egy férfias nyögés hagyta el a száját.

Még párat mozgott bennem mire mindketten elmentünk. Mikor a légzésünk helyre állt kicsúszott belőlem és mellém feküdt. Felém fordult, megcsókolt.

-Szeretlek Sage!

-Én is szeretlek!

Visszamentünk a faházba és lefeküdtünk aludni.

Remélem tetszett! Nemsokára kövi rész. :D

15. Fejezet - Vége

Csütörtök: Délután: 15:30

A tegnapi balesetem óta a lábam sokkal jobban van, már nem is fáj. Ennyit a lábamról most beszéljünk Ashton-ról. Ő tökéletes és miket beszélek hisz van barátom, istenem!!! Miért csinálom ezt? ÁÁÁ  Utálom magam! Miért vagyok bezárva 12 dögös fiúval??? Miért???

-Sage beszélnünk kell! – mondta Luke majd elindult a nyugi szoba felé. Követtem őt szomorúan, mert tudtam, hogy mi fog következni. Ő bement, én megálltam a küszöbnél. Nagy levegőt vettem és bementem én is, leültem az ágyra közvetlen Luke mellé.

-Nem tudlak viszonzatlanul szeretni! – tekintetét a földre szegezte.

-Ezt meg, hogy érted?

-Mostanság teljesen elhidegültünk egymástól. Kb. 1 hete nem csókoltál meg és nem keresed a társaságomat. De mindenkivel olyan jól elvagy csak velem nem, csakis velem! Hadlyuk abba ezt a színjátékot!

-Milyen színjátékot? Miről beszélsz?

-Arról beszélek, hogy látom rajtad, hogy te mást szeretsz!

-Kit? Mond meg nekem, hogy kit?

-Ashton-t!

Elegem lett!!! Megfogtam Luke nyakát és magamhoz húztam, az ajkaimat az övére tapasztottam. Abba hagytam, szélsebesen bezártam az ajtót és újra megcsókoltam, lelöktem az ágyra és fölé másztam. Levettem a pólóját, a gatyáját majd én is vetkőzni kezdtem. Megfordult a kocka ő kerekedett felülre levette a melltartóm, a bugyimat sexy-n lehúzta majd újra feljött hozzám és megcsókolt.  Végre mind a ketten jól elvoltunk egymással.  Mikor végeztünk (2 óra után) lefeküdtünk egymás mellé és egymást néztük. Én elmerültem a gyönyörű kék szemeiben. Megakartam halni olyan aranyosan nézett ezek után.

-Szóval Ashton-t szeretem?

--Nem tudom. Talán?

-Ezek után még mindig azt hiszed, hogy mást szeretek?

-Igen, mert mindenki rád mozdul, mert gyönyörű vagy és félek tőle, hogy egy helyesebb vagy jófejebb srác elvesz tőlem ami valószínű, mert én nem vagyok a legjobb tudom és… - nem hagytam, hogy befejezze csak megcsókoltam.

-Nekem nem kell senki más csak te. Nem érdekel, hogy van vagy nincs helyesebb vagy jófejebb srác, ők engem nem érdekelnek.

-Tegnap miért csókoltad meg Ashton-t? – váltott témát.

Ledermedtem. Nem láthatta. Hogyan? Ez nem lehetséges. Követett? Nem tudtam mit válaszolni. Féltem. Minden féle kérdés kavargott a fejemben. Miért feküdt le velem, ha tudta. Nem értettem az egészet.

Ő felöltözött leült az ágy szélére és az ajtót bámulta. Én is felöltöztem, ránéztem majd elindultam az ajtó felé.

-Várj! – mondta Luke.

-Miért?

-Mert ezt meg kell beszélnünk.

-Akkor beszéljük meg.

Leültem mellé az ágyra, a térdemre rakta a kézét majd újra belekezdett.

-Ahogy már mondtam, nem tudlak viszonzatlanul szeretni.

-Vége? – mondtam remegő hangon, a sírást visszatartottam.

-Vége.

Lehajtottam a fejem majd elkezdtem könnyezni.

-Ne sírj! Könyörgöm! – erre felemeltem a fejem letöröltem a könnyeimet majd felálltam.

-Nem sírok! – kimentem a szobából és megcéloztam konyhát, hogy töltsek valami innivalót. A konyhába bejött Ashton és elkezdett kérdezősködni.

-Na mi volt?

-Luke tudja.

-Mégis mit?

-Azt, hogy tegnap csókolóztunk.

-Tessék?

-Honnan?

-Nem tudom!

-És mi van veletek?

-Vége van.

-Szakítotatok?

-Igen.

-Sajnálom, na jó igazából nem, mert így nem kell titkolnom, hogy szeretlek!

-Eddig se nagyon titkoltad.

-Igaz. – nevette el magát. Imádom a nevetését és a mosolyát.

Megölelt majd vissza ment a faházába. Én még ott álltam és gondolkodtam. Gondolkodtam azon, hogy mi lesz ha kimegyünk a villából. Vagy ha vége lesz a Nagy Duett-nek. Már elég későre járhatott ezért én is bementem a faházba. Észrevettem, hogy Luke és Ashton helyet cseréltek ez egy kicsit rosszul esett de megértettem, hogy ez mind a hármunknak jobb lesz.

Remélem tetszett! :D 1 megjegyzés után jön a kövi részt. <3

14. Fejezet - My hero

Hello! Bevallom nem tudtam tovább várni, hogy meglegyen az 1 megjegyzés ezért hoztam az új részt. Nem beszélek tovább itt van. Olvassátok! :D

Szerda: Reggel: 3:00

Nem aludtam semmit az éjszaka mivel Ashton járt a fejemben, a pénteki beszélgetés, az, hogy a szemembe mondta, hogy szeret és a tegnapi hőstette. Pillangók szálltak a hasamban amikor rá gondoltam. Felültem az ágyamra és őt néztem csak figyeltem ahogy alszik.

Szerda: Reggel: 7:00

Még mindig nem aludtam, egész éjszaka fent voltam.

-Jó reggelt! – nyitotta ki a szemét Ash.

-Jó reggelt! – fogadtam széles vigyorral az arcomon.

-Mi történt veled? Tegnap óta csak mosolyogsz.

-Semmi, semmi, nem érdekes. – hajtottam le a fejem majd az ajkamba haraptam.

-Ez mi volt?

-Mégis mire gondolsz?

-Miért haraptál bele az ajkadba? – szóval észrevette.

Elég kínos volt, mert Harry neki is mesélte a „ hogyha számat harapdálom akkor  bejön nekem valaki „ szöveget. Várjunk csak de nekem van barátom nekem ezt nem lehetne. Nem haraphattam volna bele. –Ez hülyeség nem is csinálom ezt, ha bejön valaki. – nyugtatgattam magam.

-Nem haraptam bele!

-De én láttam! – mondta visítva  amire a többiek is felébredtek.

-Reggelt mindenkinek! – mondta Mike majd bebújt a takarója alá.

-Jó reggelt! – szólalt meg Calum majd ki ment a faházból. Ashton követte.

-Jó reggelt szívem! – mondta Luke.

-Jó reggelt!

Mindenki ki ment a házból csak Ashton maradt és én. Nekidőltem a falnak pont úgy, hogy tökéletes kilátás nyíljon Ash-re. Ő csak bámult előre az ajtót nézegetve. Folyton csak vigyorogtam, nem tudtam miért de nem tudtam abba hagyni.

-Miért mosolyogsz? – nézett felém egy féloldalas mosolyt villantva.

-Csak úgy.

-Akkor is láttam!

-Nem haraptam bele! – szóltam idegesen vissza.

-Nem kell leharapni a fejem cica! – elindult felém, leült mellém és csak bámult.

-Hogy mit mondtál?

-Azt, hogy nem kell le harapni a fejem CICA! – hangsúlyozta a végét.

Ajka közeledett felém és nem állt meg. Ajkaink össze értek, egyre hevesebben csókolt. A csóknak én vetettem véget mikor el fordítottam a fejem.

-Ezt nem szabadott volna.

-Sajnálom . – mondta lehangoltan.

Kiment a házból és elment letusolni. Én elmentem reggelizni. Mindenki már az étkező asztalnál ült és reggelizet. Közben a bemondó közölte, hogy ma sport nap van és lesz egy nagy foci meccs. Ennek én nagyon örültem mivel én tudok focizni.

Szerda: Délután: 14:00

Megkezdődött a csapatválasztás . Én voltam az egyik csapat kapitány, Emma volt a másik. A választásom Zayn-re, Carlos-ra, Ashton-ra, Louis-ra, Harry-re és James-re esett, Luke-ot már elhapolta Emma ezért nem került be a csapatomba.

A meccs elkezdődött, mindenki nagyon jól érezte magát. Mi vezetünk 3:2-re, amikor készültem berúgni a 4. gólt Charlize a labdát próbálta megszerezni de egy kicsit rosszul sült el a csel. RECCS, halottam majd a földön találtam magam. Mindenki futott megnézni, hogy mégis mi történt. Még mindig a hasamon feküdtem majd megfordultam, az eget bámulva vettem hatalmas levegőket. Nem akartam sírni, nagyon nem.

-ÁÁÁ a p*csába! Nagyon fáj! – mondtam össze szorított fogakkal.

-Sage! – halottam a hangját Ashton-nak. – Jól vagy?

-Nem igazán. – Charlize is a földön feküdt. – Charlize te jól vagy?

-Igen csak fáj a kezem. – tudtam, hogy ő arra esett, sajnáltam szegényt.

-Neked eltörött a lábad? – kérdezte értetlenkedve Harry.

-Igen Harry képzeld eltört! – kiabáltam rá.

Egyszer csak éreztem, hogy elemelkedek a talajtól. Ashton felvett a karjaiba és elkezdett a villa felé menni.

-Hova viszel? – kérdeztem miközben a karjaimat a nyaka köré tekertem.

-A tábornak van orvosa szóval oda viszlek.

A fejemet a vállára hajtottam. Érezni akartam az illatát és ahogy gondoltam… csodás. Elmosolyodtam amit ő is észre vett.

-Ahoz képest, hogy eltört a lábad eléggé jó kedved van.

-Csak, mert veled vagyok. – meglepődtem, hogy ki mondtam nem akartam csak kicsúszott.

-Ohh milyen kis aranyos valaki. Amúgy a csókra vissza térve… - nem hagytam, hogy végig mondja csak cselekedtem. Kezeimmel közelebb húztam magamhoz majd szépen lassan megcsókoltam. Mikor ajkunk szétvált egymást néztük majd Ash újra megindult a villa orvosa felé.

-Sajnálom! – mondtam elszomorodva.

-Mégis mit sajnálsz?

-Azt, hogy letámatalak.

-Semmi gond cica. – már megint ez a „cica” olyan aranyos, hogy becézget.

Már meg is érkeztünk az orvoshoz. Helyre rakta a lábam (én persze ordítottam, mint egy őrült). Szerencsémre nem kellett meg műteni a lábam és gipsz sem kellett. Ashton egész végig ott maradt mellettem. Mikor végeztünk az orvosnál vissza indultunk a pályához. A pályához érve én leültem a kispadra, Ash vissza állt focizni. A csapatom még mindig vezetett de most már 6:3-re. A meccs végén mi győztünk 7:6-ra, szépen felhozták magukat. A nap végére mindenki fáradt volt így hamar lefeküdtünk aludni. 

Tehát ennyi lett volna a 14. Fejezet remélem tetszett! <3 Nemsokára kövi!!! :D

Figyelem!

Sziasztok!
Az előző Fejezetben 1 megjegyzést kértem. Nem kaptam meg. :( Könyörgöm, hogy írjatok megjegyzéseket jöhet minden. ;) Így tudom, hogy olvassátok a blogomat és hogy érdemes e tovább írni. 
Köszönöm, hogy elolvastad! :D

13. Fejezet - Végre béke... vagy mégse?

Kedd: Délután: 14:00

A villában mindenki szerencséjére béke van.  Ez a nap is csodásan indult.

-Tudnánk beszélni Sage? – hallottam egy mélyen dörmögő hangot mögülem.

-Persze Harry! – mondtam felé fordulva majd agy halvány mosollyal elindultam a nyugi szoba felé. – Miről szeretnél beszélni?

Nekitolt a falnak és elkezdett az ajka közeledni az enyémhez rohamos iramban.

-Mit csinálsz? –  kérdeztem majd eltoltam magamtól kikerekedett szemekkel.

-Csak… játszadozom… - mondta majd ajka megint közeledett.

-Azt hittem, hogy ezt megbeszéltük! – emeltem fel a hangom.

-Én meg azt hittem, hogy szeretsz! – ő is már-már kiabált majd erősen megszorította a csuklóm.

-Ez fáj Harry! Engedj el! – egy könnycseppet elhullatva a szemébe néztem.

-Nekem is fájt!

-Engedj már el! – mondtam teljesen könnyes szemekkel.

-Miért mi lesz ha nem engedlek el? Felpofozol? Rám küldöd a barátodat?

-Harry, rád sem ismerek! – ilyenkor eltörött a mécses, sírni kezdtem, zokogni.

Harry ilyenkor  elengedte a csuklómat és már ő is  könnyezet. Hátat fordított oda lépet a falhoz és beült a sarokba, tenyerébe hajtotta a fejét és sírt. Láttam rajta, hogy megviselte az amit velem tett. Oda ültem mellé és átöleltem, olyan szorosan oda húztam magamhoz amennyire csak lehetett.

-Sajnálom, annyira sajnálom! – mondta majd újra tenyerébe hajtotta a fejét.

-Semmi baj. – a csuklóra néztem.

-Nagyon fáj?

-Nem kellemes.

-Megígérem, hogy soha többet nem csinálok ilyet! Soha többet!

-Oké ! De magyarázd meg, hogy még is miért?

-Elborult az agyam!

-Akkor is! Még is mit hittél, hogy akkor beléd szeretek, ha szorítod csuklómat és erőszakkal megcsókolsz?

-Ezt találtam végső megoldásnak! – kiabált velem majd tekintetével a padlót fürkészte.

-Ez nem megoldás! – kiabáltam vissza, megtudtam volna ölni a szememmel.

-Sajnálom! – nézett rám a tekintetemet keresve.

-Akkor most mi lesz?

-Nem tudom, remélem ez után barátok maradhatunk.

-Jó… legyünk barátok. – mondtam nagy megkönnyebbüléssel.

-Én még egyszer sajnálom! – fürkészte megint a padlót.

-Semmi gond! – mondtam majd kimentem a szobából.

Harry még ott maradt egy darabig. Úton a konyha felé összeütköztem Ashton-al és Luke-al. Próbáltam elkerülni a szemkontaktus. A kezeimet a hátam mögé fontam nehogy meglássák a szorítás nyomát de késő volt. 

-Mi történt a csuklóddal? – kérdezte aggodalmaskodva Ashton.

-Semmi csak… beütöttem.

-Mind a kettőt?

-Különös, igaz?

-Sage ezt nem vesszük be! Mi történt?

Ilyenkor Harry kilépett a nyugi szoba ajtaján és felmért minket.

-Nem történt semmi!

-Talán Harry tudja mi történt a csuklóddal! – mondta Ash egy kicsit mérgesen majd elindult Harry felé, szélsebesen.

-Hadjad Harry-t nem volt semmi!

-Harry te talán tudod, hogy mi történt?

-Igen tudom mi történt! Életem legnagyobb baklövése! – ordította.

Ashton-t még soha nem láttam így, megvédett. Egyszer csak egy hatalmas csattanásra lettem figyelmes. Ash megfogta Hazz pólóját és neki szorította a falhoz.

-Mit csináltál? – ő is felemelte a hangját.

-Bántottam. – lesütötte a szemét.

Minden szempár rá szegeződött. Luke itt nagyon felhúzta magát és ő is elindult a falhoz szorított Hazza felé. Én tétlenül álltam és figyeltem az eseményeket. Egyszerűen le dermedtem. Szemeimmel csak a földet néztem de felkaptam a fejem amikor meghallottam Harry hangját.

-ÁÁÁ

Megütötte Ashton. Ilyenkor odafutottam és próbáltam közéjük állni de nem sikerült, tovább folytatták. Nem érdekelt semmi újra közéjük álltam és most szét is választottam őket.

-Megígérem neked, hogy ha még egyszer kezet emelsz Sage-re nem fogom abba hagyni az első öklös után! – megfordult, rámnézett majd bement a faházba pihenni.

Harry orra vérzett, nem is kicsit. Luke még mindig ott állt, tele volt dühvel de nem adta ki magából egyszerűen csak lenézően bámulta Harry-t miközben én hoztam neki egy papírzsepit. Nem értettem az egészet a táborban mindenki kifordult önmagából. Harry agresszív lett, Ashton hős szerelmes, Luke egy méregzsák én pedig egy folyton síró liba. Na de ez most lényegtelen. Elindultam a faházunkhoz, az ajtóhoz érve mély levegőt vettem majd benyitottam. Ash ott feküdt az ágyában a takarót magára húzva. Oda feküdtem mellé, én is bebújtam a takarója alá.

-Köszönöm! – mondtam majd egy halvány mosollyal koronáztam.

-Még is mit? Azt, hogy megütöttem a legjobb haverod? – elnevette magát.

-Azt is! – kuncogtam – Inkább azt, hogy megvédtél!

-Ugyan nincs mit! Végül is ez a feladata SMASH-nek! – mondta ezt halál komolysággal az arcán de nem bírta ki, hogy ne röhögje el magát

Nagyon jól elvoltunk a takaró alatt (ne gondoljatok rosszra). Beszélgettünk és beszélgettünk órákon keresztül. Teljesen elterelte a figyelmemet erről az egész Harry-s ügyről. Végül ki jöttünk a takaró alól, elmentünk lezuhanyozni, átöltözni. Mindenki elvonult a saját faházába és elaludtak csak megint én nem .

Folytatása következik. Remélem tetszett! :D  1 megjegyzés után lesz kövi rész. :3